A szövettani vizsgálat (hisztopatológia) az orvosi diagnosztika arany standardja, amely során a testből eltávolított szövetmintát mikroszkóp alatt vizsgálják meg. Ez a folyamat teszi lehetővé a patológus szakorvos számára, hogy a sejtek és szövetek szerkezetéből pontos diagnózist állítson fel, például megállapítsa, hogy egy eltávolított bőrelváltozás jó- vagy rosszindulatú-e.

---

A Szövettani Vizsgálat Lépései: A Mintavételtől a Leletig

1. A Mintavétel

Minden egy orvosi beavatkozással kezdődik, amely során a gyanús szövetet eltávolítják. Bőrgyógyászati praxisban ez leggyakrabban egy anyajegy vagy más bőrelváltozás kimetszését jelenti helyi érzéstelenítésben. A kimetszett szövetdarabot – amit biopsziának is neveznek – egy speciális folyadékba (formalinba) helyezik, ami megakadályozza a szövetek lebomlását és megőrzi azok eredeti szerkezetét.

2. A Szövet Feldolgozása a Laboratóriumban

A formalinban rögzített szövetminta a patológiai laboratóriumba kerül, ahol egy többlépcsős folyamaton megy keresztül, hogy mikroszkóppal vizsgálhatóvá váljon.

• Dehidratálás és Beágyazás: A mintából először kivonják a vizet, majd forró, folyékony paraffinba (viaszba) ágyazzák. A kihűlt, megszilárdult paraffinblokk stabilan tartja a szövetet, lehetővé téve, hogy abból rendkívül vékony szeleteket vágjanak.
• Metszés: Egy speciális, borotvaéles késsel rendelkező eszközzel, a mikrotómmal, a paraffinblokkból hajszálvékony (mindössze 3-5 mikrométer vastagságú) szeleteket vágnak. Ezek a metszetek annyira vékonyak, hogy a fény át tud hatolni rajtuk, ami a mikroszkópos vizsgálat alapfeltétele. A metszeteket ezután egy üveg tárgylemezre helyezik.

3. A Metszet Festése

A vékony szövetmetszet önmagában színtelen és átlátszó, a sejtek és azok alkotóelemei nem lennének láthatóak a mikroszkópban. Hogy a különböző szöveti részeket megkülönböztethetővé tegyék, a metszeteket speciális festékekkel festik meg. A leggyakoribb eljárás a hematoxilin-eozin (H&E) festés:

• A hematoxilin (kék) a sejtmagokat festi meg.
• Az eozin (rózsaszín) a sejtplazmát és a sejtek közötti állományt színezi.

Az eredmény egy kontrasztos, kék és rózsaszín árnyalatokban pompázó kép, amelyen a patológus már azonosítani tudja a különböző sejttípusokat és a szöveti szerkezetet.

4. A Patológus Kiértékelése

A patológus szakorvos a festett metszetet mikroszkóp alatt vizsgálja meg. A sejtek méretét, alakját, elrendeződését, a sejtmagok állapotát és a szöveti szerkezet egészét figyeli. Ezen morfológiai jelek alapján képes megállapítani, hogy a szövet egészséges, gyulladt, vagy esetleg daganatos elváltozást mutat-e. Meghatározza a daganat típusát, és rosszindulatúság esetén annak agresszivitását és a kimetszés épségét is (vagyis hogy az elváltozást teljesen eltávolították-e).

5. Speciális Eljárások: Immunhisztokémia

Néha a hagyományos festés nem ad egyértelmű választ, különösen a daganatok pontos típusának meghatározásánál. Ilyenkor immunhisztokémiai (IHC) eljárásokat alkalmaznak. Ennek során olyan speciális antitesteket juttatnak a metszetre, amelyek csak egyetlen, adott típusú fehérjéhez (antigénhez) kötődnek, ami kizárólag egy bizonyos sejttípusra jellemző. A kötődés egy színreakcióval láthatóvá tehető. Az IHC segít a patológusnak precízen azonosítani a sejtek eredetét, ami elengedhetetlen a modern, célzott onkológiai kezelések megtervezéséhez.