Bőrgyógyászat Szombathely
Az alábbiakban ismertetjük a bőrgyógyászati rendelésünkön előforduló betegségeket, a teljesség igénye nélkül.
Betegségcsoportok
Bőrgyógyászati fertőzések
Vírus fertőzések
Közönséges szemölcs (Verruca vulgaris)
A közönséges szemölcs egy HPV vírus okozta, ártalmatlan bőrnövedék. Fertőző, és leggyakrabban a kezeken vagy talpakon fordul elő. Kezelése bőrgyógyászati fagyasztással, ecsetelőkkel vagy kisebb sebészi beavatkozással történik.
Condyloma acuminatum
A Condyloma acuminatum magyar neve a hegyes függöly, közismert nevén a nemi úton terjedő szemölcs. Ez a bőrelváltozás a Humán Papillomavírus (HPV) alacsony kockázatú típusai által okozott, nemi úton terjedő, jóindulatú daganat. A fertőzés apró, bőrszínű vagy rózsaszínes, karfiolszerű növedékek formájában jelenik meg a nemi szervek, a végbélnyílás körüli területeken, illetve ritkábban a szájüregben. Bár általában nem okoz panaszt, esztétikailag zavaró lehet, és fontos a kezelése a továbbfertőzés megakadályozása érdekében. A bőrgyógyász által végzett kezelés lehet ecsetelés, fagyasztás, lézeres vagy sebészi eltávolítás.
Ajakherpesz (Herpes labialis)
Herpes labialis egy gyakori vírusfertőzés, amelyet a herpes simplex vírus okoz. Legtöbbször az ajkakon vagy azok környékén jelentkezik apró, fájdalmas hólyagok formájában.
Kiválthatja a fertőzés kiújulását a stressz, a legyengült immunrendszer vagy a napfény.
A betegség többnyire magától gyógyul 1–2 hét alatt, de vannak vírusellenes krémek és gyógyszerek, melyek gyorsítják a gyógyulást.Fontos tudni, hogy a vírus a szervezetben marad, és időnként visszatérhet.
Bárányhimlő (Varicella)
A bárányhimlő egy rendkívül fertőző, a Varicella-zoster vírus által okozott heveny megbetegedés. Jellemző tünete a testen hullámokban megjelenő, erős viszketéssel járó, apró, folyadékkal teli hólyagos kiütés. A kiütéseket gyakran láz, fejfájás és általános rossz közérzet kíséri. Bár elsősorban gyermekbetegség, felnőttkorban súlyosabb lefolyású lehet, a vírust pedig a szervezetben maradva később övsömört (herpes zoster) okozhat. A leghatékonyabb védekezés ellene a védőoltás.
Övsömör (Herpes zoster)
Az övsömör a bárányhimlőt is okozó Varicella-zoster vírus újra aktiválódása, amely évekig lappanghat az idegdúcokban. A betegség jellegzetesen a test egyik oldalán, egy ideg lefutását követő, övszerű sávban jelentkező, csoportos, vörös alapon ülő, folyadékkal teli hólyagokkal jár. A bőrkiütéseket gyakran napokkal megelőző, égető, szúró vagy zsibbadó idegfájdalom vezeti be az érintett területen. A korán megkezdett vírusellenes gyógyszeres kezelés lerövidítheti a betegség lefolyását és csökkentheti a szövődmények, mint például az övsömör utáni idegfájdalom, kockázatát. Idősebb korban védőoltás áll rendelkezésre a betegség megelőzésére.
Uszodaszemölcs (Molluscum contagiosum)
Az uszodaszemölcs egy gyakori, ártalmatlan, de fertőző vírusos bőrbetegség, amelyet egy poxvírus okoz. Jellemzően apró, félgömb alakú, gyöngyházfényű vagy bőrszínű kinövések formájában jelentkezik, melyek közepén gyakran egy jellegzetes, kis behúzódás látható. Főként gyermekkorban fordul elő, és közvetlen érintkezéssel vagy fertőzött tárgyakkal (törölköző, játékok) terjed, különösen uszodai környezetben. A kinövések vakargatása a vírus továbbterjedését okozhatja a testen, és bár a betegség hónapok vagy évek alatt magától is elmúlhat, a kezelés segít megelőzni a terjedést. Az eltávolítás bőrgyógyász által végzett fagyasztással, „éles kanállal” való lekaparással vagy speciális ecsetelőkkel történhet.
Kéz-láb és szájbetegség
A kéz-láb-szájbetegség egy gyakori, rendkívül fertőző, de általában enyhe lefolyású vírusos megbetegedés, amelyet leggyakrabban a Coxsackie-vírus okoz. Főként csecsemőket és 5 év alatti gyermekeket érint, és cseppfertőzéssel, valamint a váladékokkal való közvetlen érintkezéssel terjed, különösen közösségekben. A betegség jellemzően lázzal és torokfájással kezdődik, amit a szájüregben megjelenő fájdalmas, hólyagos sebek követnek. Ezzel egy időben vagy kicsit később jellegzetes, nem viszkető kiütések jelennek meg a tenyereken és a talpakon, de előfordulhatnak a fenéken és a végtagokon is. Specifikus kezelést nem igényel, a tünetek (láz, fájdalom) enyhítése a cél; a betegség általában 7-10 nap alatt magától meggyógyul.
Kanyaró (Morbilli)
A kanyaró egy rendkívül ragályos, cseppfertőzéssel terjedő vírusos megbetegedés. A betegség magas lázzal, köhögéssel, orrfolyással és a szájüregben megjelenő jellegzetes, fehér, ún. Koplik-foltokkal kezdődik. Ezt követően jelenik meg a testet a fültől lefelé beborító, összefolyó vörös, makulopapulózus bőrkiütés. Bár a kiütések maguktól elmúlnak, a kanyaró súlyos, akár életveszélyes szövődményeket (pl. tüdő-, vagy agyvelőgyulladást) okozhat. A leghatékonyabb védekezés ellene a kötelező MMR (morbilli-mumpsz-rubeola) védőoltás.
Rózsahimlő (Rubeola)
A rózsahimlő egy cseppfertőzéssel terjedő, a rubeolavírus által okozott, általában enyhe lefolyású fertőző betegség. A legjellemzőbb tünete a tarkón és a fül mögött megnagyobbodó, fájdalmas nyirokcsomó, amit halványrózsaszín, apró foltos, nem összefolyó bőrkiütés követ, amely az arcról indulva terjed szét a testen. A kiütések mellett hőemelkedés és ízületi fájdalom is előfordulhat. Bár gyermekkorban többnyire enyhe, a terhesség korai szakaszában a magzatra rendkívül veszélyes, súlyos fejlődési rendellenességeket (kongenitális rubeola szindróma) okozhat. Megelőzését a kötelező MMR (morbilli-mumpsz-rubeola) védőoltás biztosítja.
Lepkehimlő (Erythema infectiosum)
Az erythema infectiosum, más néven ötödik betegség vagy lepkehimlő, egy enyhe lefolyású, a Parvovírus B19 által okozott vírusos fertőzés. A legjellegzetesebb tünete az arcon megjelenő élénkvörös, „megpaskolt archoz” hasonló kiütés, amely a száj körüli területet megkíméli. Ezt követően a törzsön és a végtagokon egy csipkeszerű vagy hálózatos, rózsaszínes kiütés alakul ki. A betegség általában láz nélkül vagy enyhe hőemelkedéssel zajlik, és a kiütések néhány hét alatt maguktól elmúlnak. Bár többnyire ártalmatlan, várandós nőknél a magzatra veszélyt jelenthet, ezért a diagnózis felállítása fontos.
Bakteriális fertőzések
Vörheny (Skarlát)
A skarlát vagy vörheny egy cseppfertőzéssel terjedő, a Streptococcus baktérium egy toxinja által okozott heveny fertőző betegség. A kórkép magas lázzal, torokfájással, a nyelven látható jellegzetes „málnanyelvvel” és a mandulák gyulladásával kezdődik. Ezt követi a testszerte megjelenő, apró, sűrű, vörös, tapintásra dörzspapírszerű bőrkiütés, amely a hajlatokban a legkifejezettebb. Mivel bakteriális fertőzésről van szó, a szövődmények (pl. reumás láz) elkerülése érdekében a kezelése minden esetben antibiotikummal történik. A kiütések a gyógyulás során jellegzetes, lemezes hámlással tűnnek el.
Ótvar (Impetigo contagiosa)
Az ótvar egy rendkívül fertőző, gyakori felületes bakteriális bőrfertőzés. Jellemzően Staphylococcus vagy Streptococcus baktériumok okozzák, melyek apró bőrsérüléseken keresztül jutnak a szervezetbe. Leggyakrabban az arcon, az orr és a száj környékén jelennek meg apró, vörös foltok, melyek gyorsan gennyes hólyagokká alakulnak, majd felrepedve jellegzetes, sárgás, mézszínű pörköket hagynak maguk után. A betegség érintéssel és fertőzött tárgyakkal gyorsan terjed, ezért a kezelés elengedhetetlen, ami helyi vagy súlyosabb esetben szájon át szedhető antibiotikummal történik. A megfelelő higiénia kulcsfontosságú a gyógyulás és a továbbfertőződés megelőzése érdekében.
Orbánc (Erysipelas)
Az orbánc (erysipelas) a bőr felső rétegének és a nyirokutaknak egy hirtelen kezdődő, fájdalmas bakteriális fertőzése, amelyet leggyakrabban Streptococcus baktériumok okoznak. A kórokozók apró, gyakran észrevehetetlen bőrsérüléseken (pl. gombásodás miatti berepedés, horzsolás) keresztül jutnak a szervezetbe. Jellemzője az élesen körülhatárolt, lángvörös, duzzadt, fénylő és forró tapintású bőrterület, amely leggyakrabban az arcon vagy az alsó végtagokon jelenik meg. A bőrtüneteket szinte mindig magas láz, hidegrázás és rossz közérzet kíséri. Mivel bakteriális fertőzésről van szó, a szövődmények elkerülése érdekében a kezelése minden esetben antibiotikummal történik.
Szőrtüszőgyulladás (Folliculitis)
A szőrtüszőgyulladás (folliculitis) egy gyakori bőrprobléma, amely során a szőrtüszők, a hajszálakat körülvevő apró tasakok begyulladnak. A gyulladást leggyakrabban baktériumok (jellemzően Staphylococcus) okozzák, de kiválthatja borotválkozás, szűk ruházat miatti dörzsölődés vagy túlzott izzadás is. Apró, vörös dudorok vagy fehér közepű, pattanásszerű gennyhólyagok formájában jelentkezik a szőrszálak tövénél, melyek viszkethetnek vagy enyhén fájdalmasak lehetnek. Az enyhe esetek gyakran maguktól gyógyulnak a megfelelő higiénia mellett, míg a makacsabb vagy kiterjedtebb formák helyi vagy szájon át szedhető antibiotikumos kezelést igényelhetnek. A megelőzésben fontos a laza ruházat viselése és a bőr tisztán tartása.
Kelés (Furunculus)
A kelés (furunculus) a szőrtüszőgyulladás mélyre terjedő, fájdalmas formája, amely során egyetlen szőrtüsző és a körülötte lévő szövet is begyullad, létrehozva egy gennyes tályogot. A fertőzést szinte mindig a Staphylococcus aureus baktérium okozza, és a bőrön egy vörös, érzékeny csomóként kezdődik, ami napok alatt növekszik és gennyel telik meg, jellegzetes „csapot” képezve a közepén. Fontos, hogy a kelést soha ne nyomkodjuk vagy próbáljuk meg otthon felvágni, mert ez a fertőzés továbbterjedéséhez vezethet. A kezelés meleg párakötésből, az orvos által végzett sebészi megnyitásból és a genny kiürítéséből, valamint szükség esetén antibiotikumos terápiából áll. Több, egymás mellett elhelyezkedő furunkulus összeolvadását karbunkulusnak nevezzük, ami egy súlyosabb fertőzést jelent.
Körömágygyulladás (Paronychia)
A körömágygyulladás (paronychia) az ujj- vagy lábujjköröm melletti bőrterület és a körömredő akut bakteriális fertőzése. A fertőzést leggyakrabban apró sérülések, letépett szálkák, körömrágás vagy nem megfelelő manikűrözés váltja ki, melyeken keresztül a baktériumok a bőr alá jutnak. Jellemző tünetei a köröm melletti bőrterület lüktető fájdalma, duzzanata, vörössége, valamint a bőr alatt áttűnő, sárgásfehér gennygyülem megjelenése. A kezelés korai szakaszban meleg vizes áztatást, a kialakult gennyes váladék orvos által történő sebészi megnyitását és kiürítését jelenti. A szövődmények elkerülése érdekében fontos időben orvoshoz fordulni, aki a beavatkozás mellett antibiotikumos kezelést is elrendelhet.
Erythrasma
Az erythrasma egy gyakori, felületes bakteriális bőrfertőzés, amelyet a Corynebacterium minutissimum nevű baktérium elszaporodása okoz a meleg, nedves hajlatokban. Leggyakrabban a hónalj, a lágyék vagy az emlők alatti bőrterületen jelenik meg, mint egy éles szélű, vörösesbarna, finoman hámló folt, amely általában nem viszket. Mivel kinézete hasonlít a gombás fertőzésekre, a pontos diagnózis elengedhetetlen. A betegség speciális ultraibolya fénnyel (Wood-lámpa) vizsgálva jellegzetes, korallvörös fluoreszcenciát mutat, ami egyértelműen azonosítja a kórokozót. Kezelése általában egyszerű, helyileg alkalmazott vagy szájon át szedhető antibiotikumokkal, valamint fertőtlenítő lemosókkal történik.
Lyme borelliosis
A Lyme-kór (Lyme borreliosis) egy kullancsok által terjesztett, a Borrelia baktérium által okozott, több szervrendszert érintő fertőző betegség. A fertőzés legelső és legjellegzetesebb bőrtünete a csípés helyén napokkal vagy hetekkel később megjelenő, lassan terjedő, kokárdaszerű, vörös folt, az Erythema migrans. Ez a bőrtünet gyakran nem viszket és nem fáj, de mindenképpen orvosi vizsgálatot igényel. Kezelés nélkül a betegség későbbi szakaszaiban ízületi, idegrendszeri és szívproblémák is kialakulhatnak. A korai szakaszban felismert Lyme-kór szájon át szedhető antibiotikummal hatékonyan és teljesen gyógyítható.
Gombás fertőzések
Bőrgombásodás (Tinea)
A tinea, közismert nevén a bőrgombásodás, a bőr, a hajlatok, a körmök vagy a hajas fejbőr felületes gombás fertőzése. A betegséget dermatofitonoknak nevezett gombák okozzák, amelyek emberről emberre, állatról emberre vagy fertőzött tárgyakról terjedhetnek. Jellemző tünete a bőrön megjelenő, éles szélű, vöröses, hámló, és gyakran erősen viszkető, gyűrű alakú folt, amely a közepén halványabb. A fertőzés helyétől függően különböző formái vannak, mint például a lábgomba (tinea pedis) vagy a testgombásodás (tinea corporis). A kezelés általában helyileg alkalmazott gombaellenes krémekkel történik, de makacs vagy kiterjedt esetekben szájon át szedhető gyógyszerre is szükség lehet.
Szájnyálkahártya Candida-fertőzése
A szájpenész (orális candidiasis) a szájnyálkahártya gombás fertőzése, amelyet a Candida albicans nevű élesztőgomba elszaporodása okoz. Ez a gomba normál körülmények között is jelen van a szájflórában, de az immunrendszer gyengülése, antibiotikum-kúra, cukorbetegség vagy rosszul illeszkedő protézis hatására túlszaporodhat. Jellemző tünete a nyelven, az ínyen vagy a szájpadláson megjelenő, letörölhető, fehér, túrószerű felrakódás, amely alatt vörös, érzékeny terület található.fertőzés kellemetlen, égő érzéssel, ízérzés-zavarral és nyelési nehézséggel is járhat. Kezelése helyileg alkalmazott gombaellenes ecsetelőkkel, öblögetőkkel vagy súlyosabb esetben szájon át szedhető gyógyszerekkel történik.
Napgomba (Pityriasis versicolor)
A napgomba (pityriasis versicolor) egy gyakori és ártalmatlan, a bőr legfelső rétegét érintő felszínes gombás fertőzés, amelyet a bőrön normálisan is jelen lévő Malassezia élesztőgomba elszaporodása okoz. Jellemzően a törzsön és a felkarokon megjelenő, éles szélű, kerek vagy ovális, fehéres vagy barnás foltok formájában jelentkezik, melyek felszíne finoman hámló lehet. Nevét onnan kapta, hogy a fertőzött területek nem barnulnak le a napon, így a foltok a nyári hónapokban válnak különösen látványossá. A betegség általában nem viszket és nem fertőz, csupán esztétikai panaszt okoz. Kezelése gombaellenes hatóanyagú krémekkel, lemosókkal, samponokkal, makacs esetekben pedig szájon át szedhető gyógyszerrel történik.
Nemi úton terjedő fertőzések
Figyelem! Ezeket a betegségeket rendelésünkön nem kezeljük. Ilyen panaszokkal kérjük, a területileg illetékes Bőr- és Nemibeteg Gondozóhoz forduljon!
Egyéb kórokozók
Tetvesség (Pediculosis)
A tetvesség (pediculosis) egy élősködő rovarok, a tetvek által okozott fertőzés, amely a hajas fejbőrt, a testet vagy a fanszőrzetet érintheti. A fertőzést a tetű nyálára adott allergiás reakció következtében kialakuló rendkívül erős viszketés jellemzi. A diagnózist a hajszálakra vagy ruházati szálakra tapadt apró, fehéres peték, azaz serkék, valamint a kifejlett tetvek megtalálása igazolja. A fertőzés közvetlen testi érintkezéssel vagy közös használatú tárgyakkal (fésű, sapka, ágynemű) terjed, és nincs köze a személyes higiéniához. A kezelés speciális, vény nélkül kapható samponokkal, krémekkel és sűrű fogazatú fésűvel történik, de a visszafertőződés elkerülése érdekében a környezet fertőtlenítése is elengedhetetlen..
Rühesség (Scabies)
A rühesség (scabies) egy rendkívül fertőző, atkafertőzés okozta bőrbetegség, amelyet a Sarcoptes scabiei nevű, mikroszkopikus rühatka okoz, ami a bőr legfelső rétegébe fúrja magát. A fertőzés legfőbb tünete a testszerte jelentkező, kínzó, szinte elviselhetetlen viszketés, amely jellemzően éjszaka, ágymelegben fokozódik. A bőrön apró, pattanásszerű kiütések, vörös dudorok, és néha a rühatka által fúrt, vékony, kanyargós járatok is láthatóvá válnak, leggyakrabban az ujjak között, a csuklón és a hajlatokban. A fertőzés szoros testi kontaktussal terjed, ezért elengedhetetlen, hogy a beteggel együtt a vele egy háztartásban élőket is kezeljék a visszafertőződés elkerülése érdekében. Kezelése bőrgyógyász által felírt, speciális atkaölő krémekkel vagy tablettákkal történik, amit a ruhák és ágyneműk magas hőfokon történő mosásának kell kiegészítenie.
Allergiák és intoleranciák
Csalánkiütés (Urticaria)
A csalánkiütés (urticaria) egy gyakori, allergiás vagy nem-allergiás reakció okozta bőrtünet, melynek során a bőrön hirtelen viszkető, vörös vagy bőrszínű, domború duzzanatok (csalángöbök) jelennek meg. Ezek a kiütések a csaláncsípésre emlékeztetnek, és jellegzetességük, hogy egy-egy göb általában néhány órán belül, de legfeljebb 24 óra alatt nyom nélkül elmúlik, miközben a testen máshol újak keletkezhetnek. Hátterében leggyakrabban valamilyen étel, gyógyszer, rovarcsípés, fertőzés vagy akár fizikai inger (hideg, nyomás) áll, de sok esetben a kiváltó ok ismeretlen marad. A kellemetlen, heves viszketést a leghatékonyabban a szájon át szedhető antihisztamin tabletták enyhítik. Súlyos, a nyelvet is érintő duzzanattal járó, vagy 6 hétnél tovább tartó (krónikus) esetekben a pontos diagnózis és kezelés érdekében elengedhetetlen a bőrgyógyász felkeresése.
Kipállás (Intertrigo)
Az intertrigo, közismert nevén a kipállás vagy bőrredő-gyulladás, a testhajlatok irritáció okozta gyulladása. A problémát a meleg, a nedvesség és a bőrfelületek folyamatos egymáshoz dörzsölődése váltja ki, ami károsítja a bőr védekező rétegét. Jellemző tünete az éles szélű, vörös, fénylő, gyakran nedvedző és fájdalmas bőrfelület, amely leggyakrabban az emlők alatt, a hasi redőkben, a hónaljban vagy a lágyékhajlatban alakul ki. A felázott bőrön könnyen megtelepedhetnek másodlagos fertőzések, például a Candida gomba vagy baktériumok, ami súlyosbíthatja a tüneteket. A kezelés és megelőzés alapja a hajlatok tisztán és szárazon tartása, hintőporok használata, valamint gyulladáscsökkentő és fertőzésellenes hatóanyagú krémek alkalmazása.
Allergiás kontakt dermatitis
Az allergiás kontakt dermatitisz egy ekcémaszerű bőrgyulladás, amelyet egy adott anyagra (allergénre) adott, késleltetett típusú allergiás reakció vált ki a bőrrel való közvetlen érintkezés helyén. A leggyakoribb allergének a fémek (pl. nikkel ékszerekben, övcsatban), illatanyagok, kozmetikai tartósítószerek, hajfestékek vagy akár bizonyos növények is lehetnek. Az érintkezés után 1-3 nappal az adott területen hevesen viszkető, vörös, duzzadt, apró hólyagokkal vagy nedvedzéssel járó bőrgyulladás alakul ki. Az allergén pontos azonosítására a tapaszteszt (epikután teszt) szolgál, amely során a hát bőrére helyezik fel a leggyakoribb allergéneket tartalmazó tapaszokat. A kezelés alapja az allergén teljes kerülése, a tüneteket pedig helyileg alkalmazott szteroid krémekkel és viszketéscsillapítókkal lehet hatékonyan enyhíteni.
Atopias ekzema
Az atópiás ekcéma (atópiás dermatitisz) egy krónikus, gyulladásos, nem fertőző bőrbetegség, amely erős viszketéssel és a bőr szárazságával jár. A betegség jellemzően már csecsemő- vagy gyermekkorban elkezdődik, hátterében pedig összetett genetikai hajlam, a bőr védekező funkciójának gyengülése és az immunrendszer túlműködése áll. A bőr a környezeti allergénekre és irritáló anyagokra heves gyulladással reagál, ami viszkető, vörös, hámló vagy nedvedző foltokat eredményez, leggyakrabban az arcon, a fejbőrön és a végtagok hajlataiban. A folyamatos vakarózás a bőr megvastagodásához és a tünetek súlyosbodásához vezet, egy „viszketés-vakarózás” ördögi kört hozva létre. Mivel végleges gyógymódja nincs, a kezelés célja a tünetek enyhítése és a tünetmentes időszakok meghosszabbítása speciális hidratáló krémekkel (emolliensekkel), helyi szteroid készítményekkel és a provokáló tényezők kerülésével.
Seborrhoeas dermatitis
A szeborreás ekcéma (seborrhoeás dermatitisz) egy gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely a faggyúmirigyekben gazdag területeket érinti. Hátterében a bőrön természetesen is jelen lévő Malassezia élesztőgomba túlszaporodása és az arra adott gyulladásos reakció áll, de a genetikai hajlam és a hormonális tényezők is szerepet játszanak. Legjellemzőbb tünetei a sárgásfehér, zsíros tapintású hámlás és a bőr vörössége, melyek leggyakrabban a hajas fejbőrön (korpásodás), az arcon (szemöldök, orr mellett), a mellkason és a testhajlatokban jelennek meg. A betegség nem fertőző, és jellemzően hullámzó lefolyású, a tünetek időnként fellángolnak, majd enyhülnek. A kezelés célja a tünetek enyhítése és a gyulladás csökkentése speciális, gombaellenes hatóanyagú samponokkal, krémekkel, súlyosabb esetben pedig helyi szteroid készítményekkel.
Viszkető göbök (Prurigo simplex)
A prurigo simplex (viszkető göbök) egy krónikus, heves viszketéssel járó bőrbetegség, amelynek során a bőrön szimmetrikusan elhelyezkedő, kis, kemény göbcsék jelennek meg. A betegség lényege a kínzó, rohamokban jelentkező viszketés, amely gyakran megelőzi a bőrtüneteket; a látható göbök és sebek valójában a folyamatos, olthatatlan vakarózás következtében alakulnak ki. A kivakart, pörkösödő göbök leggyakrabban a végtagok feszítő felszínén, a törzsön és a deréktájon helyezkednek el. Pontos oka gyakran ismeretlen, de a háttérben állhat rovarcsípés, stressz vagy valamilyen belszervi betegség, amely egy túlérzékenységi reakciót vált ki. A kezelés célja a „viszketés-vakarózás” ördögi körének megszakítása, amely erős, helyi szteroid készítményekkel, antihisztaminokkal, és súlyos esetben fényterápiával érhető el.
Gyógyszerreakciók
Gyógyszerexanthema
A gyógyszerkiütés (gyógyszerexanthema) a szervezet által szedett valamely gyógyszerre adott túlérzékenységi reakció, amely a bőrön testszerte megjelenő kiütések formájában jelentkezik. A leggyakoribb formája a kanyarószerű, szimmetrikus, apró vörös foltokból és göböcskékből álló kiütés, amely jellemzően a törzsön kezdődik és szétterjed a végtagokra. A tünetek általában egy új gyógyszer szedésének megkezdése után 1-2 héttel alakulnak ki, és szinte bármilyen készítmény (leggyakrabban antibiotikumok, fájdalomcsillapítók) kiválthatja őket. A kezelés legelső és legfontosabb lépése a gyanús gyógyszer szedésének orvosi konzultációt követő azonnali felfüggesztése. A kiváltó szer elhagyása után a kiütések általában maguktól elmúlnak, a kellemetlen viszketést pedig antihisztaminokkal és helyi hűsítő krémekkel lehet enyhíteni.
Súlyos, gyógyszerek okozta bőrreakciók
A súlyos, gyógyszerek okozta bőrreakciók (mint a Stevens-Johnson szindróma vagy a DRESS szindróma) ritka, de életveszélyes, azonnali kórházi ellátást igénylő állapotok. A folyamat gyakran influenzaszerű tünetekkel – magas lázzal, torokfájással, rossz közérzettel – kezdődik, melyet egy gyorsan terjedő, fájdalmas bőrkiütés követ. Intő jel a bőr felhólyagosodása, nagy területeken történő leválása, valamint a nyálkahártyák (száj, szem, nemi szervek) fájdalmas felmaródása. Más esetekben a kiütéshez a nyirokcsomók duzzanata és a belső szervek (pl. máj, vese) érintettsége is társulhat. Bármilyen, a fentiekhez hasonló tünet észlelése esetén a gyógyszer szedését azonnal abba kell hagyni, és haladéktalanul sürgősségi osztályhoz vagy mentőhöz kell fordulni.
Gyulladásos bőrbetegségek
Rózsahámlás (Pityriasis rosea)
A rózsahámlás (pityriasis rosea) egy gyakori, ártalmatlan, nem fertőző bőrkiütés, amelynek pontos oka ismeretlen, de valószínűleg egy vírusfertőzés váltja ki. A betegség jellegzetesen egyetlen, nagyobb, ovális, rózsaszínes, enyhén hámló folttal, az úgynevezett „anyafolttal” kezdődik, amely általában a törzsön jelenik meg. Ezt követően 1-2 héten belül a törzsön és a végtagok felső részén szimmetrikusan elszórva számos kisebb, ovális, rózsaszínes, finoman hámló folt jelenik meg, amelyek a hát bőrén gyakran karácsonyfa-szerű mintázatot alkotnak. A kiütés néha enyhén viszket, de egyéb panaszt nem okoz. A rózsahámlás speciális kezelést nem igényel, általában 6-8 hét alatt magától, nyom nélkül meggyógyul.
Pityriasis rubra pilaris
A pityriasis rubra pilaris (PRP) egy ritka, krónikus, nem fertőző bőrbetegség, amelyet a bőr kóros elszarusodása, gyulladása és megvastagodása jellemez. Jellemzően apró, vöröses-narancssárga, érdes tapintású göbcsékkel kezdődik a szőrtüszők körül, melyek később összefüggő, hámló plakkokká olvadnak össze. A betegség egyik legjellegzetesebb tünete, hogy a kiterjedt vörös területeken belül élesen körülhatárolt, teljesen ép, normális bőrfelületek („megkímélt bőrszigetek”) maradnak. A kórképhez gyakran társul a tenyerek és a talpak viaszos, sárgás-narancssárgás megvastagodása is. Kezelése bőrgyógyász szakorvos feladata, amely A-vitamin származékokat tartalmazó tablettákból, valamint helyileg alkalmazott hámlasztó és szteroid tartalmú krémekből áll.
Pikkelysömör (Psoriasis vulgaris)
A pikkelysömör (psoriasis vulgaris) egy gyakori, nem fertőző, krónikus, autoimmun eredetű bőrbetegség, amely a bőr sejtjeinek túl gyors cserélődésével jár. Jellemző tünetei az élesen körülhatárolt, vörös, gyulladt plakkok, amelyeket ezüstfehér, pikkelyszerű hámlás fed, leggyakrabban a könyökön, a térden, a hajas fejbőrön és a deréktájon. A háttérben genetikai hajlam és az immunrendszer hibás működése áll, a tüneteket pedig olyan tényezők provokálhatják, mint a stressz, fertőzések vagy bizonyos gyógyszerek. Bár a betegség hullámzó lefolyású, a tünetek időnként javulnak, majd újra fellángolnak, végleges gyógymódja jelenleg nincs. A kezelés célja a tünetek enyhítése és a gyulladás csökkentése helyileg alkalmazott krémekkel, fényterápiával vagy súlyosabb esetekben szájon át szedhető, illetve biológiai terápiás gyógyszerekkel.
Psoriasis pustulosa
A pusztulózus pikkelysömör (psoriasis pustulosa) a pikkelysömör egy ritka, de súlyos formája, amelyet nem fertőzés, hanem steril (baktériummentes), gennyes hólyagocskák (pusztulák) jellemeznek. Ezek a kis, fehér hólyagok hirtelen jelennek meg a vörös, gyulladt bőrön, leggyakrabban a tenyereken és a talpakon, de akár az egész testfelületet is érinthetik. A bőrtüneteket gyakran magas láz, hidegrázás, ízületi fájdalom és erős rossz közérzet kíséri, ami miatt a betegség azonnali orvosi ellátást igényel. A kiváltó okok között szerepelhet bizonyos gyógyszerek (pl. szteroidok) hirtelen elhagyása, fertőzések vagy stressz. Kezelése minden esetben bőrgyógyász szakorvos felügyelete mellett, gyakran kórházi körülmények között, szájon át szedhető gyógyszerekkel történik.
Lichen planus
A lichen planus egy krónikus, nem fertőző, autoimmun eredetű gyulladásos bőrbetegség, amely a bőrt és a nyálkahártyákat (leggyakrabban a szájüreget) is érintheti. Jellemző tünetei a bőrön megjelenő, lapos tetejű, sokszögletű, fénylő felszínű, lilásvörös göbcsék, amelyek kínzóan viszketnek. A göbcsék felszínén gyakran egy jellegzetes, finom, hálózatos, fehéres rajzolat, az úgynevezett Wickham-stria figyelhető meg. A kiütések leggyakrabban a csuklók, a bokák és a deréktájék bőrén, míg a szájüregben fehéres, csipkeszerű elváltozások formájában jelentkeznek. Mivel autoimmun betegségről van szó, a kezelés célja a gyulladás és a viszketés csökkentése, amely bőrgyógyász által felírt erős, helyi szteroid készítményekkel, súlyosabb esetben pedig tablettás gyógyszerekkel vagy fényterápiával történik.
Gyűrűs granulóma (Granuloma annulare)
A gyűrűs granulóma (granuloma annulare) egy gyakori, ártalmatlan, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amelynek pontos oka ismeretlen. Jellemző tünete a bőrön megjelenő, gyűrű vagy kör alakban elhelyezkedő, apró, kemény, bőrszínű vagy enyhén vöröses göböcskék sora. A kiütések leggyakrabban a kéz- és lábfejeken, a könyökön vagy a térden alakulnak ki, és általában nem okoznak panaszt, nem viszketnek és nem fájdalmasak. Bár esztétikailag zavaró lehet, a betegség nem fertőző és nem hozható összefüggésbe belszervi daganatokkal. A gyűrűs granulóma sok esetben kezelés nélkül, hónapok vagy évek alatt magától, hegmentesen meggyógyul, de a folyamat helyi szteroid krémekkel gyorsítható.
Necrobiosis lipoidica
A necrobiosis lipoidica egy ritka, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely a leggyakrabban cukorbetegséghez (diabetes mellitus) társul. Jellemzően a lábszár elülső felszínén jelenik meg, mint egy vörösesbarna szélű, fénylő, sárgás közepű, éles szélű folt, amelynek közepén a bőr pergamenszerűvé, áttetszővé vékonyodik. A kórkép hátterében a bőr kollagénrostjainak és ereinek károsodása áll, ami a bőr elhalásához vezet. A legfőbb veszélye, hogy az elvékonyodott, sérülékeny bőrön már kisebb sérülés hatására is nehezen gyógyuló, fájdalmas fekélyek alakulhatnak ki. Kezelése a cukorbetegség megfelelő kontrollálásából, valamint bőrgyógyász által felírt erős, helyi vagy injekciós szteroid készítményekből áll a gyulladás csökkentése érdekében.
Fodrász/Melker-granulomák
A fodrász-granulóma (szőrtüsző körüli idegentest-granulóma) egy krónikus, gyulladásos csomó, amely a bőrbe fúródott, rövid, éles hajszálfragmentum körül alakul ki. Nevét onnan kapta, hogy leggyakrabban fodrászoknál és borbélyoknál fordul elő, jellemzően a kéz ujjközeiben, ahová a levágott hajszálak könnyen beékelődnek. Egy érzékeny, kemény, bőrszínű vagy vöröses göbként jelentkezik, amelynek közepén néha egy sötét pontként áttűnik a beágyazódott hajszál. A szervezet idegen testként ismeri fel a hajszálat, és egy gyulladásos „fallal” próbálja meg körbevenni és kilökni, sikertelenül. Mivel a gyulladás a hajszál eltávolításáig fennáll, a végleges megoldás a granulóma teljes, helyi érzéstelenítésben végzett sebészi kimetszése.
Környezeti hatások okozta bőrbetegségek
Napégés (Dermatitis solaris)
A napégés (dermatitis solaris) a bőr heveny gyulladásos reakciója, amelyet az ultraibolya (UV) sugárzás, leggyakrabban a túlzott napozás okoz. Az érintett bőrterület a sugárzás erősségétől és időtartamától függően vörössé, duzzadttá, forróvá és fájdalmassá válik. Súlyosabb esetekben a bőr felhólyagosodhat, amit később hámlás követ, a folyamatot pedig általános tünetek, mint a láz vagy a fejfájás is kísérhetik. A tünetek enyhítésére hűsítő borogatás, hidratáló testápolók és gyulladáscsökkentő krémek javasoltak. Bár a napégés általában néhány nap alatt meggyógyul, a bőr nem felejt: minden egyes leégés növeli a bőrrák és a melanoma kialakulásának kockázatát a későbbiekben.
Fagydaganat (Pernio)
A fagydaganat (pernio) a bőr kis ereinek kóros reakciója a hideg, de nem fagyos, nyirkos időjárásra. Jellemzően a testhőmérsékletnek jobban kitett területeken, mint az ujjakon, a lábujjakon, az orron vagy a fülön jelenik meg. A tünetek vöröses-lilás, duzzadt, viszkető, égő és fájdalmas foltok vagy csomók formájában jelentkeznek. A kiváltó ok a hideg hatására bekövetkező érgörcs, majd az erek hirtelen kitágulása, ami a környező szövetek gyulladásához vezet. A megelőzés kulcsa a megfelelő, meleg és száraz öltözködés; a már kialakult tüneteket pedig a lassú, fokozatos felmelegítés és helyi gyulladáscsökkentő krémek enyhítik.
Sugárkezelés okozta bőrgyulladás (Radiodermatitis)
A sugárkezelés okozta bőrgyulladás (radiodermatitis) a daganatos betegségek kezelésére alkalmazott sugárterápia egyik leggyakoribb mellékhatása. A kezelés során az ionizáló sugárzás károsítja a besugárzott területen lévő bőrsejteket, ami egy napégéshez hasonló gyulladásos reakciót vált ki. A tünetek a bőrpírtól és a száraz hámlástól egészen a fájdalmas, nedvedző hámhiányig és felhólyagosodásig terjedhetnek. Hosszú távon a kezelt bőrterületen maradandó elváltozások, például a bőr elvékonyodása, értágulatok és pigmentfoltok alakulhatnak ki. A kezelés célja a tünetek enyhítése és a bőr regenerációjának támogatása speciális, bőrgyógyász által javasolt bőrápoló készítményekkel és a bőr kíméletes tisztán tartásával.
A bőr hólyagos betegségei
Epidermolysis bullosa hereditera
Az örökletes hólyagos bőrelváltozás (epidermolysis bullosa hereditaria), közismert nevén pillangóbőrűség, egy ritka, genetikai eredetű betegségcsoport. A kórkép lényege, hogy a bőr rétegeit összetartó fehérjék hibásak vagy hiányoznak, ami a bőr rendkívüli sérülékenységét okozza. Ennek következtében már a legkisebb dörzsölődés, nyomás vagy sérülés hatására is fájdalmas hólyagok és nehezen gyógyuló sebek keletkeznek a bőrön és a nyálkahártyákon. A betegség súlyossága a típustól függően az enyhétől egészen a súlyos, életet veszélyeztető formákig terjedhet. Mivel gyógyíthatatlan betegségről van szó, a kezelés a rendkívül körültekintő, speciális bőrápolásra, a sérülések elkerülésére és a sebek gondozására összpontosít a szövődmények megelőzése érdekében.
Pemphigus vulgaris
A pemphigus vulgaris egy ritka, súlyos, autoimmun betegség, amely során az immunrendszer a bőr és a nyálkahártya sejtjeit összetartó fehérjéket támadja meg. A betegség leggyakrabban a szájüregben kezdődik, nehezen gyógyuló, fájdalmas sebekkel és felmaródásokkal, amelyek megnehezítik az evést és a nyelést. Ezt követően a bőrön bárhol petyhüdt falú, víztiszta hólyagok jelennek meg, amelyek rendkívül sérülékenyek, könnyen felszakadnak, és fájdalmas, nedvedző hámhiányokat hagynak maguk után. A hólyagképződést az okozza, hogy az autoimmun támadás miatt a hámsejtek elveszítik egymás közötti kapcsolatukat és szétválnak. A pemphigus vulgaris minden esetben azonnali és agresszív, bőrgyógyász-immunológus által felügyelt, az immunrendszer működését gátló (szteroid és immunszuppresszáns) gyógyszeres kezelést igényel.
Bullosus pemphigoid
A bullózus pemfigoid a leggyakoribb, autoimmun eredetű, hólyagos bőrbetegség, amely jellemzően idősebb korban jelentkezik. A pemphigus vulgarisszal ellentétben itt az immunrendszer a bőr legfelső (hám) és az alatta lévő (irha) rétegét összekötő struktúrákat támadja. Ennek következtében nagy, feszes falú, víztiszta vagy véres folyadékkal telt hólyagok (bullák) alakulnak ki a bőrön, gyakran csalánkiütésszerű, vörös alapon. A betegség vezető tünete a hólyagok megjelenését megelőző vagy kísérő, rendkívül erős, testszerte jelentkező viszketés. A kezelés célja a gyulladás és a hólyagképződés gátlása, amely bőrgyógyász által felírt erős, helyi vagy szájon át szedhető szteroid készítményekkel történik.
Dermatitis herpetiformis Duhring
A Duhring-betegség (dermatitis herpetiformis) a lisztérzékenység (cöliákia) bőrön megjelenő, autoimmun eredetű formája. Glutén fogyasztása hatására a szervezetben olyan ellenanyagok termelődnek, melyek a bőrben lerakódva heves, gyulladásos reakciót váltanak ki. Jellemzője a szimmetrikusan, leggyakrabban a könyökön, térden és fartájon megjelenő, apró hólyagokból és vörös göbcsékből álló, szinte elviselhetetlen, égető viszketéssel járó bőrkiütés. A tüneteket gyorsan és hatékonyan lehet enyhíteni a bőrgyógyász által felírt, speciális gyógyszerrel (Dapson). A betegség végleges kezelése és a tünetmentesség elérése azonban csak a szigorú, élethosszig tartó gluténmentes diéta betartásával lehetséges.
Kötőszöveti betegségek
Patologiás hegek
A patológiás hegek a bőr sérüléseire adott túlzott, kóros gyógyulási reakciók, amelyek során a szervezet túl sok kötőszövetet (kollagént) termel. Két fő típusa a hipertrófiás heg, amely megvastagszik és kiemelkedik, de megmarad az eredeti seb határain belül, és a keloid, amely a seben túlterjedve a környező ép bőrre is ráterjed. Jellemzően kemény, tömött tapintásúak, színük a rózsaszíntől a lilásvörösig terjedhet, és gyakran okoznak viszkető vagy feszülő, fájdalmas érzést. Kialakulásukra genetikai hajlam, a seb feszülése vagy fertőződése hajlamosít, és gyakran jelennek meg a mellkason, a vállakon vagy a fülcimpán. Kezelésük bőrgyógyászati feladat, amely szteroidos injekciókból, szilikon tapaszokból, fagyasztásos vagy lézeres terápiából állhat a heg méretének és a panaszoknak a csökkentésére.
Scleroderma
A scleroderma (szó szerint „kemény bőr”) egy ritka, krónikus, autoimmun kötőszöveti betegség, amely a kollagén túltermelődése miatt a bőr és esetenként a belső szervek megkeményedésével és hegesedésével jár. A legjellemzőbb tünet a bőr lassú, fokozatos megvastagodása és feszessé válása, amely leggyakrabban az ujjakon és a kézfejen kezdődik, és a bőrt fénylővé, viaszossá teszi. Két fő formája van: a csak a bőrt érintő lokalizált scleroderma, és a súlyosabb szisztémás szklerózis, amely a belső szerveket is megtámadhatja. A betegség egyik legelső jele gyakran a Raynaud-jelenség, amely során az ujjak a hideg hatására elfehérednek, elkékülnek, majd kivörösödnek. Mivel gyógyíthatatlan autoimmun betegségről van szó, a kezelést reumatológus és bőrgyógyász közösen irányítja, és célja a folyamat lassítása és a szervi szövődmények megelőzése.
Szisztémás lupus erythematosus (SLE)
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) egy krónikus, összetett, autoimmun betegség, amely során az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit és szöveteit támadja meg, gyulladást okozva a bőrben, ízületekben, vesében, szívben és más szervekben. Bár a tünetei szerteágazóak, a legjellegzetesebb bőrtünete az orron és az orcákon átívelő, pillangó alakú, napfény hatására fellángoló vörös kiütés. Az SLE hullámzó lefolyású, a tünetek fellángolások és nyugalmi időszakok váltakozásával jelentkeznek. A diagnózis felállítása összetett, vérvizsgálatok és a klinikai tünetek együttes értékelése alapján történik. Kezelése reumatológus és más szakorvosok (pl. bőrgyógyász, nefrológus) szoros együttműködését igényli, és az immunrendszer működését elnyomó gyógyszerekkel történik a szervi károsodások megelőzése érdekében.
Dermatomyositis
A dermatomyositis egy ritka, autoimmun betegség, amelyet a bőr jellegzetes gyulladása és a vázizmok progresszív gyengülése jellemez. A legjellegzetesebb bőrtünetek a szemhéjak lilás elszíneződése (heliotrop rash) és az ujjak ízületei felett megjelenő, vöröses-lilás, hámló göbcsék (Gottron-papulák). Az izomgyengeség leginkább a törzshöz közeli izmokat (váll, felkar, csípő) érinti, ami nehézséget okoz a lépcsőzésben, a felállásban vagy a karok emelésében. Felnőttkorban a dermatomyositis hátterében gyakran belső szervi daganatos megbetegedés állhat, ezért a kivizsgálás elengedhetetlen. Kezelése reumatológus és bőrgyógyász szoros együttműködésével, az immunrendszert elnyomó gyógyszerekkel és gyógytornával történik.
A bőr egyéb örökletes betegségei
Naevus sebaceus
A faggyúmirigy naevus (naevus sebaceus) egy veleszületett, jóindulatú anyajegy, amely a faggyúmirigyek, a szőrtüszők és a hámsejtek helyi túlburjánzásából áll. Jellemzően a hajas fejbőrön vagy az arcon jelenik meg, mint egy sárgás-narancsos, viaszos tapintású, szőrtelen, enyhén kiemelkedő folt. Gyermekkorban lapos, de a pubertás során a hormonális változások hatására megvastagodhat és felszíne szemölcsössé válhat. Bár önmagában ártalmatlan, felnőttkorban ritkán, de másodlagosan jó- és rosszindulatú daganatok (pl. basalioma) is kialakulhatnak benne. Ezen kockázat miatt a bőrgyógyászok gyakran a megelőző jellegű sebészi eltávolítását javasolják, különösen, ha az elváltozás mérete vagy kinézete megváltozik.
Haemangiomák
A hemangióma egy jóindulatú érdaganat, amelyet a vérerek kóros felszaporodása okoz, és leggyakrabban csecsemőkorban jelenik meg. A legismertebb típusa az eperfolt (infantilis hemangióma), amely egy élénkvörös, kiemelkedő, puha tapintású növedék a bőrön. Ezek az elváltozások a születés utáni hetekben gyors növekedésnek indulhatnak, majd egy nyugalmi időszak után a legtöbb esetben spontán, lassú visszafejlődésbe kezdenek. Bár a hemangiómák túlnyomó többsége ártalmatlan és csak esztétikai problémát jelent, orvosi felügyeletük fontos, különösen, ha a szem, az orr vagy a száj közelében helyezkednek el és akadályozzák a funkciót. A kezelés szükségességéről (pl. gyógyszeres terápia, lézer) mindig a lehetséges szövődmények alapján dönt a bőrgyógyász szakorvos.
Tűzfolt (Naevus flammeus)
A tűzfolt (naevus flammeus) egy veleszületett, jóindulatú, a bőr hajszálereinek tágulatából álló értágulat. Jellemzően már a születéskor látható, mint egy éles szélű, a bőr szintjéből nem kiemelkedő, rózsaszínes, vöröses vagy lilás folt. A hemangiómákkal ellentétben a tűzfolt soha nem múlik el magától; az idővel együtt nő, színe sötétedhet és a felszíne megvastagodhat. Bár legtöbbször csak esztétikai problémát jelent, bizonyos esetekben (pl. ha a szem környékén helyezkedik el) más szindrómák részjelensége is lehet. A tűzfolt színének halványítására és az állagjavulás elérésére a leghatékonyabb megoldás a speciális ér-lézeres kezelés.
Keratosis pilaris
A keratosis pilaris (köznyelvben gyakran „csirkebőr”) egy nagyon gyakori, teljesen ártalmatlan, genetikai eredetű bőrjelenség. A bőrön apró, érdes, dörzspapírszerű tapintású göbcsék jelennek meg, leggyakrabban a felkarok külső-felső részén, a combokon, a fenéken, de néha az arcon is. A jelenséget a szőrtüszők nyílásában felhalmozódó és megkeményedő keratin (a bőr egyik fehérjéje) okozza, ami egy apró „dugót” képez. Mivel nem betegség, hanem egy állapot, végleges gyógymódja nincs, de a tünetek nem fertőznek és nem fájdalmasak. A bőr rendszeres hidratálásával, valamint tejsavat vagy karbamidot tartalmazó, hámlasztó hatású testápolók használatával a bőrfelszín simábbá tehető.
Funkcionális angiopathiák
Raynaud-szindróma
A Raynaud-szindróma egy keringési zavar, amely során a végtagok kis artériái a hideg vagy a stressz hatására átmenetileg, rohamokban összeszűkülnek. A roham alatt az érintett területek, leggyakrabban az ujjak, jellegzetes, hármas színváltozáson mennek keresztül: először élesen elfehérednek, majd elkékülnek, végül a keringés helyreálltával élénkvörössé válnak. A színváltozást zsibbadás és érzéketlenség kísérheti, a roham lezajlása pedig lüktető fájdalommal járhat. A kórkép lehet önálló (elsődleges Raynaud-szindróma), vagy más, gyakran autoimmun kötőszöveti betegség (pl. scleroderma) kísérő tünete. A kezelés alapja a hideg elkerülése és a meleg öltözködés (főként kesztyű viselése), súlyosabb esetekben pedig az orvos által felírt, értágító hatású gyógyszerek segíthetnek.
Érgyulladás (Vasculitis)
A vaszkulitisz (érgyulladás) egy autoimmun betegségcsoport, amelynek lényege az erek falának gyulladása, ami az ér szűkületéhez, elzáródásához vagy meggyengüléséhez vezethet. A bőrgyógyászatban leggyakrabban az alsó lábszárakon megjelenő, tapintható, lila bevérzések (palpálható purpura), fájdalmas csomók vagy nehezen gyógyuló fekélyek formájában jelentkezik. Mivel a gyulladás a test bármely erét érintheti, a bőrtünetek mellett gyakran általános panaszok (láz, ízületi fájdalom) és a belső szervek (pl. vese, idegrendszer) károsodása is felléphet. A pontos diagnózis felállításához a vérvizsgálatok mellett elengedhetetlen az érintett bőrből vett minta szövettani vizsgálata. A vaszkulitisz kezelése a gyulladás csökkentésére és az immunrendszer működésének elnyomására irányul, amely reumatológus és bőrgyógyász által felügyelt gyógyszeres terápiát igényel.
Thrombangitis obliterans
A Buerger-kór (thromboangiitis obliterans) a végtagok artériáinak és vénáinak egy ritka, gyulladásos elzáródása, amely szinte kizárólag erős dohányosoknál, jellemzően 45 év alatti férfiaknál fordul elő. A betegség hátterében a dohányzásra adott kóros immunválasz áll, ami az erekben gyulladást és vérrögképződést (trombózist) vált ki. Ez a folyamat csökkenti a véráramlást, ami kezdetben a karok és lábak fájdalmát okozza terheléskor, később pedig nyugalmi állapotban is. A legsúlyosabb tünetek a nehezen gyógyuló, fájdalmas fekélyek megjelenése az ujjakon és a lábujjakon, ami szövetelhaláshoz (gangrénához) vezethet. A betegség progressziójának megállítására az egyetlen hatékony módszer a dohányzás azonnali és teljes abbahagyása.
Pyoderma gangrenosum
A pyoderma gangrenosum egy ritka, súlyos, nem fertőző, autoimmun bőrbetegség, amely gyorsan kialakuló, fájdalmas fekélyekkel jár. Jellemzően egy apró, pattanásszerű elváltozásként kezdődik, amely rövid idő alatt szétesik és mély, lilás, aláterjedt szélű, gennyes fekéllyé alakul, leggyakrabban a lábszáron. A betegség egyik jellegzetessége, hogy a bőrt ért sérülés is új fekély kialakulását provokálhatja, ezért a sebészi kimetszés általában rontja az állapotot. A pyoderma gangrenosum gyakran társul más betegségekhez, mint például a gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség) vagy az ízületi gyulladások. Kezelése bőrgyógyász szakorvos feladata, és az immunrendszer működését elnyomó, erős gyógyszerekből és speciális sebkezelésből áll.
Livedo reticularis
A livedo reticularis egy bőrtünet, amelyet a bőrön megjelenő, hálózatos, csipkeszerű, lilásvörös rajzolat jellemez. A jelenséget a bőr apró ereinek keringési zavara okozza: a kis artériák görcsösen összehúzódnak, míg a vénák kitágulnak, ami a pangó vér miatt ezt a jellegzetes mintázatot eredményezi. Enyhe, átmeneti formája (cutis marmorata) hideg hatására alakul ki és a bőr felmelegedésével eltűnik, ami egy ártalmatlan élettani reakció. A tartósan fennálló, nem múló livedo reticularis azonban komolyabb alapbetegségre, például autoimmun kórképekre (pl. lupus), keringési zavarokra vagy véralvadási problémákra hívhatja fel a figyelmet. Éppen ezért, ha a tünet tartósan fennáll, a háttérben álló okok kiderítése érdekében mindenképpen javasolt a bőrgyógyászati és belgyógyászati kivizsgálás.
Vénás lábszárfekély (Ulcus cruris venosum)
A vénás lábszárfekély (ulcus cruris venosum) egy krónikus, nehezen gyógyuló, nyílt seb a lábszáron, amely a visszerek elégtelen működésének legsúlyosabb szövődménye. A betegség hátterében a láb vénáiban pangó vér miatti megnövekedett nyomás áll, ami károsítja a bőrt, rontja annak vérellátását és gyulladást okoz. A fekély leggyakrabban a belső boka környékén alakul ki, mint egy nedvedző, lepedékes seb, a környező bőr pedig duzzadt és barnásan elszíneződött. A gyógyulás alapfeltétele a kiváltó ok kezelése, aminek legfontosabb eleme a kompressziós terápia (rugalmas pólya vagy gyógyharisnya viselése) a vénás nyomás csökkentésére. Emellett a seb szakszerű, orvos által felügyelt helyi kezelése elengedhetetlen a felülfertőződések elkerülése és a hámképződés elősegítése érdekében.
Lymphoedema
A nyiroködéma (lymphoedema) egy krónikus, kóros duzzanat, amelyet a nyirokrendszer károsodása vagy elégtelen működése okoz. A nyirokrendszer feladata a szövetek közötti folyadék elvezetése, és ha ez a folyamat akadályozott, a fehérjékben gazdag folyadék felhalmozódik, ami a végtagok (leggyakrabban a karok vagy lábak) megduzzadásához vezet. A duzzanat kezdetben puha, benyomható, később azonban a bőr megkeményedik, megvastagszik, és az érintett végtag súlyossá, nehezen mozgathatóvá válik. Kialakulhat veleszületett rendellenesség (elsődleges nyiroködéma) vagy daganatos betegségek műtéti és sugárkezelése után (másodlagos nyiroködéma) is. Mivel a nyiroködéma egy élethosszig tartó állapot, a kezelés célja a duzzanat csökkentése és szinten tartása komplex fizikoterápiával, kompressziós pólyázással és speciális gyógytornával.
Pigmentzavarok
Vitiligo
A vitiligo, közismert nevén foltos pigmenthiány, egy krónikus, nem fertőző autoimmun betegség, amely során a bőr elveszíti természetes színét. A kórkép hátterében az áll, hogy az immunrendszer megtámadja és elpusztítja a bőrszínt adó pigmentet (melanint) termelő sejteket, a melanocitákat. Ennek eredményeként a bőrön éles szélű, tejfehér, teljesen pigmentmentes foltok jelennek meg, leggyakrabban a kézfejeken, az arcon és a testhajlatokban. A foltok mérete és elhelyezkedése egyénenként változó, és a betegség lefolyása megjósolhatatlan. Bár a vitiligo elsősorban esztétikai problémát jelent, a kezelés célja a pigmenthiányos területek repigmentációjának (újrapigmentálódásának) serkentése speciális krémekkel és orvosi fényterápiával.
A bőrfüggelékek betegségei
Acne vulgaris
Az akne (acne vulgaris), közismert nevén a pattanásosság, a szőrtüsző-faggyúmirigy egység krónikus gyulladásos betegsége, amely leggyakrabban a hormonális változások miatt tinédzserkorban jelentkezik. A kórkép hátterében a fokozott faggyútermelés, a szőrtüszők elzáródása, a Cutibacterium acnes baktérium elszaporodása és a gyulladásos folyamatok összetett kölcsönhatása áll. Jellemző tünetei a mitesszerek (komedók), a vörös, gyulladt göbcsék (papulák) és a gennyes pattanások (pusztulák), amelyek leginkább az arcon, a háton, a mellkason és a vállakon jelennek meg. Bár az aknét nem a rossz higiénia okozza, a megfelelő bőrápolás elengedhetetlen a kezelés során. A hatékony terápia bőrgyógyász feladata, aki a tünetek súlyosságától függően helyi készítményeket (krémek, gélek) vagy szájon át szedhető gyógyszereket (antibiotikumok, A-vitamin származékok) írhat fel.
Hidradenitis suppurativa
A hidradenitis suppurativa (acne inversa) egy krónikus, hegesedéssel járó, gyulladásos bőrbetegség, amely a szőrtüszőket érinti a testhajlatokban. Jellemzően a hónalj, az ágyék, a farpofák közötti terület és az emlők alatti bőrterületen okoz fájdalmas, mélyen ülő, gyulladt csomókat és tályogokat. Ezek a csomók idővel kiújulhatnak, és a bőr alatt sipolyjáratokat, valamint behúzódó, mozgást is korlátozó hegeket hozhatnak létre. A betegség nem fertőző és nem a rossz higiénia következménye, hanem egy összetett, gyulladásos folyamat eredménye, amelyre genetikai hajlam is van. A kezelés komplex, bőrgyógyász felügyeletét igényli, és magában foglalhat helyi és szájon át szedhető gyógyszereket, biológiai terápiát és sebészeti beavatkozásokat is.
Rosacea
A rozácea egy gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely tartós arcpírral, értágulatokkal és pattanásszerű tünetekkel jár, elsősorban az arc középső részén. Jellemzője a könnyen kipiruló, érzékeny bőr, a kitágult hajszálerek megjelenése, valamint a gyulladt, vörös göbcsék és gennyes hólyagocskák, amelyek az aknéval ellentétben nem mitesszerekből alakulnak ki.A tüneteket számos tényező provokálhatja, többek között a napfény, a meleg, a stressz, az alkoholos italok vagy a fűszeres ételek. Mivel végleges gyógymódja nincs, a kezelés célja a tünetek enyhítése és a fellángolások megelőzése, aminek alapja a provokáló tényezők kerülése és a mindennapos fényvédelem. A bőrgyógyász szakorvos a tünetek súlyosságától függően speciális, gyulladáscsökkentő krémeket, szájon át szedhető gyógyszereket vagy lézeres beavatkozásokat javasolhat.
Perioralis dermatitis
A periorális dermatitisz egy gyakori, aknéra vagy rozáceára emlékeztető, gyulladásos bőrbetegség. Jellemzően az arc alsó részén, a száj és az orr körüli területen apró, vörös, pattanásszerű göbcsék és gennyhólyagok formájában jelentkezik. A legjellegzetesebb tünete, hogy a kiütések közvetlenül az ajkak szélét egy keskeny sávban megkímélik. Kialakulásának hátterében gyakran a túlhidratálás, a nehéz, zsíros krémek, a fluoridos fogkrémek és különösen a helyileg alkalmazott szteroid tartalmú krémek túlzott használata áll. A kezelés első és legfontosabb lépése a kiváltó okok (főként a szteroid krémek) elhagyása, amit a bőrgyógyász által felírt gyulladáscsökkentő krémek vagy szájon át szedhető antibiotikumok egészítenek ki.
Foltos hajhullás (Alopecia areata)
A foltos hajhullás (alopecia areata) egy autoimmun betegség, amely során az immunrendszer tévedésből a saját hajtüszőket támadja meg, ami a hajszálak kihullásához vezet. Jellemzője a hirtelen kialakuló, egy vagy több, kerek vagy ovális, teljesen sima, éles szélű kopasz folt megjelenése, leggyakrabban a hajas fejbőrön, de a szakállat vagy a szemöldököt is érintheti. A hajtüszők a gyulladás miatt „alvó” állapotba kerülnek, de általában nem pusztulnak el, így a haj újranövekedése lehetséges. A betegség lefolyása megjósolhatatlan, a foltok spontán is benövődhetnek, de újak is megjelenhetnek, a folyamatot pedig gyakran stressz vagy más betegség provokálja. A kezelés célja a gyulladás csökkentése és a hajnövekedés serkentése, amely bőrgyógyász által felügyelt, helyileg alkalmazott vagy injekciós szteroid készítményekkel történhet.
Benőtt köröm (Unguis incarnatus)
A benőtt köröm (unguis incarnatus) egy gyakori és fájdalmas állapot, amely során a köröm széle belenő a környező bőrbe. A probléma leggyakrabban a láb nagyujján alakul ki, hátterében pedig a körmök helytelen, ívesre vágása, a túl szűk cipők viselése vagy a köröm sérülése áll. A benövő körömszél gyulladást, duzzanatot, vörösséget és erős, lüktető fájdalmat okoz a körömredőben. A sérült bőrön keresztül baktériumok juthatnak a mélybe, ami másodlagos fertőzéshez, gennyedzéshez és vadhús (granulációs szövet) képződéséhez vezethet. A végleges megoldás a benőtt körömszegély helyi érzéstelenítésben végzett sebészi kimetszése, ami megakadályozza az állapot kiújulását.
Melegkiütés (Miliaria)
A melegkiütés (miliaria) egy gyakori, ártalmatlan bőrprobléma, amelyet a verejtékmirigyek kivezetőcsövének elzáródása okoz, ami miatt a verejték a bőr alá reked. Meleg, párás időben vagy túlöltöztetés hatására alakul ki, amikor a szervezet intenzíven izzad. Jellemzően apró, piros, viszkető göbcsék vagy víztiszta hólyagocskák formájában jelentkezik, leggyakrabban a fedett testrészeken, mint a nyak, a hajlatok, a törzs vagy a homlok. A melegkiütés nem fertőző, és általában nem igényel orvosi kezelést. A leghatékonyabb gyógymód a bőr hűvösen és szárazon tartása, a szellős, pamut ruházat viselése és a túlzott izzadás kerülése, amitől a tünetek általában pár nap alatt maguktól elmúlnak.
Regionalis és speciális bőrbetegségek
Szájzuggyulladás (Cheilitis angularis)
A szájzuggyulladás (cheilitis angularis) a szájzugok egy- vagy kétoldali gyulladása, berepedése és felázása. Kialakulásának oka a szájzugban megrekedő nyál, amely egy nedves környezetet teremt, tökéletes táptalajt biztosítva a gombák (leggyakrabban Candida) és a baktériumok elszaporodásának. A problémát provokálhatja rosszul illeszkedő protézis, hiányállapotok (pl. vashiány, B-vitamin-hiány) vagy az ajkak gyakori nyalogatása. Jellemző tünetei a vörös, fájdalmas, pörkösödő berepedések a száj sarkában, amelyek evéskor vagy beszédkor kellemetlen, feszülő érzést okoznak. Kezelése a kiváltó ok megszüntetéséből, valamint a bőrgyógyász által felírt, célzott gomba- és baktériumellenes, illetve gyulladáscsökkentő krémek alkalmazásából áll.
Erythema nodosum
A csomós eritéma (erythema nodosum) a bőr alatti zsírszövet gyulladása, amely fájdalmas, vöröses-lilás csomók formájában jelentkezik. A csomók jellemzően a lábszárak elülső, sípcsont feletti felszínén alakulnak ki, nyomásra érzékenyek, és a bőr szintjéből kiemelkednek. Az erythema nodosum nem önálló betegség, hanem egy túlérzékenységi reakció, amely a szervezetben zajló valamilyen más folyamatra hívja fel a figyelmet. A hátterében leggyakrabban bakteriális (pl. Streptococcus) vagy vírusos fertőzések, gyulladásos bélbetegségek, bizonyos gyógyszerek vagy akár terhesség is állhat. Mivel a bőrtünet egy mögöttes állapot jele, a kezelés elsődlegesen a kiváltó ok felderítésére és kezelésére irányul, a fájdalmas csomókat pedig pihentetéssel és gyulladáscsökkentőkkel enyhítik.
Benignus lipomatosis
A jóindulatú zsírdaganat (benignus lipomatosis) egy ártalmatlan állapot, amelyet a bőr alatti zsírszövetben lassan növekvő, tokkal körülvett, puha csomók, azaz lipómák jellemeznek. Ezek az elváltozások a leggyakoribb jóindulatú lágyrészdaganatok, amelyek a test bármely részén megjelenhetnek, de leggyakrabban a törzsön, a nyakon és a felkarokon fordulnak elő. A lipómák a bőr alatt szabadon elmozdítható, fájdalmatlan csomóként tapinthatók, és rosszindulatúvá válásuk rendkívül ritka. Kialakulásukban gyakran genetikai hajlam is szerepet játszik, és előfordulhat, hogy egy személyen több tucat is kifejlődik (lipomatosis). Eltávolításuk általában csak esztétikai okokból, vagy ha méretüknél fogva nyomást gyakorolnak a környező idegekre, helyi érzéstelenítésben végzett egyszerű sebészi kimetszéssel történik.
Anyagcserezavarok bőrtünetei
Xanthomák és xanthelasmák
A xanthoma egy sárgás, a bőrben kialakuló zsírcsomó, amely a szervezetben felhalmozódott koleszterin lerakódása; leggyakoribb formája a szemhéjakon megjelenő xanthelasma. Ezek az elváltozások nem önálló bőrbetegségek, hanem egy mögöttes anyagcsere-probléma, leggyakrabban a magas vérzsír- és koleszterinszint külső, látható jelei. A xanthelasma puha, sárgásfehér, lapos vagy enyhén kiemelkedő foltként jelentkezik a szemhéjakon, míg a xanthomák a test más részein, például az inakon vagy az ízületek felett is kialakulhatnak. Mivel a magas koleszterinszint növeli a szív- és érrendszeri betegségek (pl. szívinfarktus, stroke) kockázatát, a xanthomák megjelenése egy fontos figyelmeztető jel. A kezelés elsődlegesen a kiváltó ok diétával és gyógyszerrel történő beállítását jelenti belgyógyász felügyelete mellett, az esztétikailag zavaró bőrtüneteket pedig lézerrel vagy kimetszéssel lehet eltávolítani.
Porphyria cutanea tarda
A porphyria cutanea tarda (PCT) a porfíriák leggyakoribb típusa; egy anyagcsere-betegség, amely során a szervezetben felhalmozódó, fényérzékenyítő anyagok (porfirinok) jellegzetes bőrtüneteket okoznak. A betegség hátterében egy enzimhiány áll, de a tünetek megjelenését gyakran külső tényezők, mint az alkoholfogyasztás, a túlzott vasbevitel vagy a hepatitis C fertőzés provokálják. A legjellemzőbb tünet a napfénynek kitett bőrterületek (főként a kézhát, alkar) rendkívüli sérülékenysége, ahol már enyhe behatásra is fájdalmatlan hólyagok, majd nehezen gyógyuló sebek és hegek alakulnak ki. A betegséghez gyakran társul a bőr sötétebbé válása és a fokozott szőrnövekedés is. A kezelés alapja a provokáló tényezők kiiktatása, valamint a szervezet vas- és porfirinszintjének csökkentése, amely rendszeres vérlebocsátással (phlebotomia) vagy gyógyszeres terápiával történik.
Bőrdaganatok
Milium
A gríz (milium) egy apró, ártalmatlan, keratinnal (a bőr elszarusodott fehérjéjével) telt ciszta, amely a bőr felszíne alatt alakul ki. Jellemzően kemény, 1-2 milliméter átmérőjű, fehér vagy sárgásfehér, gyöngyszerű göböcske formájában jelentkezik. Leggyakrabban az arcon, különösen a szemhéjakon, az orcákon és az orr környékén fordul elő, újszülötteknél és felnőtteknél egyaránt. A grízek nem pattanások és nem fertőzőek; egyszerűen az elhalt hámsejtek csapódnak ki egy apró tasakban ahelyett, hogy lehámlanának. Eltávolításuk otthon nem javasolt; a bőrgyógyász egy steril tűvel vagy hegyes pengével ejtett apró bemetszésen keresztül, szakszerűen és hegmentesen tudja kiüríteni a tartalmukat.
Seborrheás keratosis
A szeborreás keratózis, közismert nevén időskori szemölcs, az egyik leggyakoribb, teljesen ártalmatlan, jóindulatú bőrnövedék, amely jellemzően középkortól jelenik meg. Változatos méretű, sárgásbarna vagy sötétbarna, éles szélű, viaszos vagy morzsalékony felszínű elváltozásként jelentkezik, amely olyan hatást kelt, mintha „rátapasztották” volna a bőrre. Leggyakrabban a törzsön, a háton, a mellkason és az arcon fordul elő, és fontos tudni, hogy nem fertőző és nem válhat rosszindulatúvá. Bár kinézete néha ijesztő lehet, a bőrgyógyász egy egyszerű dermatoszkópos vizsgálattal nagy biztonsággal el tudja különíteni a melanomától. Eltávolítása általában csak esztétikai okokból vagy irritáció esetén indokolt, ami fagyasztással, lekaparással vagy lézerrel történhet
Bazalióma (Basocellularis carcinoma)
A bazalióma (basocellularis carcinoma) a leggyakrabban előforduló, alacsony áttétképzési kockázatú bőrdaganat. Hátterében szinte mindig a bőr hosszú távú, krónikus napfénykárosodása áll, ezért jellemzően a fénynek kitett területeken, mint az arc, a fül vagy a nyak, alakul ki. Leggyakrabban egy lassan növekvő, gyöngyházfényű, értágulatokat tartalmazó csomóként vagy egy nem gyógyuló, időnként vérző sebként jelenik meg. Bár áttétet csak rendkívül ritkán ad, helyileg agresszívan növekedhet, roncsolva a környező szöveteket, ezért eltávolítása minden esetben indokolt. A legbiztosabb gyógymód a daganat teljes, helyi érzéstelenítésben végzett sebészi kimetszése, amelyet szövettani vizsgálat követ.
Aktinikus keratosis
Az aktinikus keratózis egy rákmegelőző állapot, a laphámrák legkorábbi, kezdeti formája, amelyet a bőr hosszú távú, felhalmozódott napfénykárosodása okoz. Jellemzően a fénynek kitett területeken, mint az arc, a fejbőr (különösen kopasz férfiaknál), a fül vagy a kézhát bőrén jelenik meg. Érdes, dörzspapírszerű tapintású, vöröses-barnás, hámló foltként jelentkezik, amelyet gyakran könnyebb kitapintani, mint látni. Mivel az elváltozásból idővel invazív laphámrák fejlődhet ki, „in situ” (helyben lévő) bőrráknak tekintjük. Eltávolítása minden esetben kötelező, amely a kiterjedéstől függően történhet fagyasztással (kryoterápia), speciális krémekkel vagy sebészi kimetszéssel.
Bowen-kór
A Bowen-kór a laphámrák egy korai, „in situ” (helyben lévő) formája, ami azt jelenti, hogy a daganatos sejtek csak a bőr legfelső rétegében vannak jelen, és még nem terjedtek a mélyebb szövetekbe. Kialakulásáért leggyakrabban a krónikus napfénykárosodás felelős, és jellemzően egy lassan növekvő, éles szélű, vöröses, enyhén hámló foltként jelentkezik, amely könnyen összetéveszthető egy ekcémás elváltozással. A legfontosabb jel, ami megkülönbözteti, hogy a hagyományos gyulladáscsökkentő krémekre nem reagál és hónapok alatt sem gyógyul meg.Bár ebben a stádiumban még nem ad áttétet, kezelés nélkül a daganat idővel invazívvá válhat. Eltávolítása minden esetben kötelező, amely a daganat méretétől és elhelyezkedésétől függően történhet fagyasztással, speciális daganatellenes krémekkel vagy sebészi kimetszéssel.
Keratoacanthoma
A keratoakantóma egy gyorsan növő, jóindulatú bőrdaganat, amelyet a laphámrák egy alacsony kockázatú, jól differenciált válfajának tartanak. Jellemzően a napfénynek kitett bőrterületeken alakul ki, mint egy vulkánszerű, bőrszínű vagy vöröses csomó, amelynek közepén egy jellegzetes, szaruval (keratinnal) telt kráter található. A daganat legkülönösebb tulajdonsága a gyors, hetek alatti növekedés, amelyet gyakran egy spontán, hegesedéssel járó visszafejlődés követ hónapok alatt. Mivel kinézete és szövettana rendkívül hasonlít az invazív laphámrákra, a kettőt elkülöníteni sokszor lehetetlen. Emiatt, a kockázat elkerülése érdekében, a keratoakantóma kezelése minden esetben a teljes sebészi kimetszés, amelyet szövettani vizsgálat követ.
Laphámrák
A laphámrák (spinalioma) a második leggyakoribb bőrdaganat, amely a bőr legfelső rétegének, a hámnak az elszarusodó sejtjeiből indul ki. Kialakulásáért elsősorban a krónikus napfénykárosodás felelős, és gyakran egy már meglévő rákmegelőző állapotból, például aktinikus keratózisból fejlődik ki. Megjelenhet lassan növekvő, hámló, pörkösödő foltként, egy nem gyógyuló, vérzékeny sebként, vagy egy kemény, vöröses csomóként is, leggyakrabban a napnak kitett területeken.A bazaliómával ellentétben a laphámrák mélyebbre terjedhet, és idővel áttétet is képezhet a közeli nyirokcsomókba, ezért korai felismerése kulcsfontosságú. A legfőbb kezelési mód a daganat teljes, biztonsági zónával történő sebészi kimetszése, amelyet minden esetben szövettani vizsgálat követ.
Trichoepithelioma
A trichoepithelioma egy ritka, jóindulatú, a szőrtüszőkből kiinduló bőrdaganat. Jellemzően egy vagy több, apró, kemény, bőrszínű vagy enyhén rózsaszínes, fénylő felszínű göböcske formájában jelenik meg, leggyakrabban az arcon, különösen az orr és a száj környékén. Kialakulásában gyakran genetikai hajlam is szerepet játszik, és családi halmozódást is mutathat. Mivel kinézete – különösen egyetlen csomó esetén – rendkívüli mértékben hasonlíthat a leggyakoribb bőrrákra, a bazaliómára, a pontos diagnózis felállítása elengedhetetlen. A végleges diagnózist a csomó eltávolítása utáni szövettani vizsgálat adja, amely egyben a végleges kezelést is jelenti.
Halo naevus
A halo naevus (Sutton naevus) egy jóindulatú anyajegy, amelyet egy jellegzetes, éles szélű, pigmentmentes (fehér) udvar, azaz „halo” vesz körül. A jelenség hátterében egy autoimmun folyamat áll, amely során a szervezet immunrendszere a festéksejteket (melanocitákat) „idegenként” ismeri fel és elpusztítja mind az anyajegyben, mind a környező bőrben. Jellemzően gyermek- vagy fiatal felnőttkorban jelenik meg, és egy tipikus fejlődési cikluson megy keresztül: a fehér udvar kialakulása után a középső anyajegy lassan elhalványul és eltűnik, végül pedig évek alatt a fehér folt is visszapigmentálódhat. Bár általában ártalmatlan jelenségről van szó, a halo naevus megjelenése felnőttkorban, vagy ha a központi anyajegy szabálytalan, mindenképpen bőrgyógyászati vizsgálatot igényel a melanoma kizárása érdekében. A legtöbb esetben kezelést nem igényel, csupán rendszeres megfigyelést.
Veleszületett melanocyter naevus
A veleszületett melanocita naevus egy olyan anyajegy, amely már a születéskor jelen van, vagy az élet első heteiben alakul ki. Mérete az apró, néhány milliméterestől egészen a test nagy részét beborító, óriási méretig terjedhet. Színe általában a világosbarna és a fekete között változik, felszíne lehet sima vagy egyenetlen, és gyakran sötétebb, vastagabb szőrszálak is nőnek benne. Bár ezek az anyajegyek jóindulatúak, a méretükkel arányosan – különösen a nagy és óriás naevusok esetén – megnövekedett kockázatot jelentenek a melanoma kialakulására az élet során. Éppen ezért a veleszületett anyajegyek rendszeres, élethosszig tartó bőrgyógyászati ellenőrzése és a fényvédelem kulcsfontosságú.
Melanoma malignum
A melanoma malignum, vagy egyszerűen melanóma, a bőr festéktermelő sejtjeiből (melanocitákból) kiinduló, a legrosszindulatúbb bőrdaganat. Bár ritkább, mint a többi bőrrák, rendkívül veszélyes, mert korai szakaszban is hajlamos a közeli nyirokcsomókba és a távoli szervekbe áttétet képezni. Leggyakrabban egy meglévő anyajegy rosszindulatú átalakulásával vagy egy újonnan megjelenő, szabálytalan, sötét foltként jelentkezik, amelynek felismerésében az ABCDE-szabály segít. Kialakulásának legfőbb kockázati tényezője a napfény ultraibolya (UV) sugárzása, különösen a gyermekkori, hólyagos leégések. A korai stádiumban felismert és sebészileg maradéktalanul eltávolított melanoma jó eséllyel véglegesen gyógyítható, ezért a rendszeres önvizsgálat és a bőrgyógyászati szűrés életmentő lehet.
Dermatofibrosarcoma protuberans
A dermatofibrosarcoma protuberans (DFSP) egy ritka, alacsony fokú rosszindulatúságú, a bőr mélyebb rétegéből kiinduló lágyrészdaganat. Jellemzően egy lassan, évek alatt növekvő, kemény, a bőrhöz letapadt plakként kezdődik, amelynek felszínén később vöröses-lilás, kiemelkedő csomók (protuberanciák) jelennek meg. A daganat helyileg rendkívül agresszívan, a mélyebb szövetekbe terjedő, „gyökérszerű” nyúlványokkal nő, ezért hajlamos a kiújulásra. Bár áttétet csak nagyon ritkán képez, a kiterjedt helyi növekedés miatt a korai diagnózis és a szakszerű eltávolítás elengedhetetlen. A leghatékonyabb kezelése a speciális Mohs-sebészeti eljárás, amely a daganat teljes, mikroszkópos kontroll melletti kimetszését biztosítja a kiújulás minimalizálása érdekében.
Zsírdaganat (Lipoma)
A lipóma, közismert nevén zsírdaganat, a leggyakoribb jóindulatú lágyrészdaganat, amely a bőr alatti zsírszövet sejtjeiből alakul ki. Jellemzően egy lassan növekvő, puha, gumiszerű tapintású, a bőr alatt könnyen elmozdítható, fájdalmatlan csomóként jelentkezik. Mérete a néhány milliméterestől az akár több centiméteresig is terjedhet, és leggyakrabban a törzsön, a nyakon, a vállakon és a felkarokon fordul elő. Bár szinte soha nem válik rosszindulatúvá, eltávolítása esztétikai okokból, vagy ha mérete miatt nyomást gyakorol a környező szövetekre, indokolt lehet. A kezelés egy egyszerű, helyi érzéstelenítésben végzett sebészi kimetszésből áll.
Merkel-sejtes carcinoma
A Merkel-sejtes karcinóma egy ritka, de rendkívül agresszív, neuroendokrin eredetű bőrdaganat. Kialakulásában a Merkel-sejt poliomavírus, a napfénykárosodás és a legyengült immunrendszer játszik szerepet, és jellemzően idősebb korban fordul elő. Leggyakrabban a fénynek kitett területeken, mint a fej és a nyak, jelenik meg egy gyorsan növő, fájdalmatlan, kemény, fénylő felszínű, vöröses-lilás csomóként. A daganat rendkívül hajlamos a helyi kiújulásra, valamint a közeli nyirokcsomókba és a távoli szervekbe való gyors áttétképzésre. Agresszív természete miatt azonnali, komplex onkológiai kezelést igényel, amely általában sebészi kimetszésből, sugárterápiából és kemoterápiából vagy immunterápiából áll.
Granuloma pyogenicum
A granuloma pyogenicum (más néven lobularis kapilláris hemangióma) egy gyakori, jóindulatú, a hajszálerek burjánzásából álló, gyorsan növő bőrnövedék. Neve félrevezető, mivel nem fertőzés okozza, és nem tartalmaz gennyet, hanem gyakran egy apró sérülés helyén, hormonális változások (pl. terhesség) hatására vagy akár ok nélkül is kialakulhat. Jellemzően egy élénkvörös, málnaszemcsére emlékeztető, nedvedző felszínű, puha csomóként jelenik meg, amely rendkívül sérülékeny és már a legkisebb érintésre is erősen vérzik. Leggyakrabban az ujjakon, az arcon, az ajkakon és a szájnyálkahártyán fordul elő. Az erős vérzési hajlam és a kiújulás megelőzése érdekében a kezelése általában a növedék teljes, helyi érzéstelenítésben végzett sebészi eltávolítása.
Kaposi-sarcoma
A Kaposi-szarkóma egy ritka, a vér- és nyirokerekből kiinduló rosszindulatú daganat, amelyet a humán herpeszvírus 8 (HHV-8) okoz, jellemzően legyengült immunrendszerű egyéneknél. A betegség legagresszívabb formája leggyakrabban előrehaladott HIV/AIDS-fertőzéshez társul, de előfordulhat szervátültetettekben és idősebb, mediterrán férfiaknál is. A bőrön vöröses, lilás vagy barnás, nem fájdalmas, lapos foltokként vagy kiemelkedő csomókként jelenik meg, de érintheti a szájnyálkahártyát és a belső szerveket is. Kezelésének alapja az immunrendszer állapotának javítása, amely AIDS-betegeknél a modern vírusellenes terápia megkezdését jelenti. A bőrtüneteket helyi kezelésekkel (fagyasztás, sugárterápia) vagy kiterjedt esetben kemoterápiával kezelik.
Mycosis fungoides
A mycosis fungoides a bőr T-sejtes limfómájának leggyakoribb típusa; neve félrevezető, mert ez egy rosszindulatú nyirokrendszeri daganat, és nem gombás fertőzés. A betegség rendkívül lassan, évek-évtizedek alatt fejlődik ki, kezdeti stádiumban gyakran ekcémára vagy pikkelysömörre emlékeztető, viszkető, vöröses, hámló foltok formájában jelentkezik. Később ezekből a foltokból kiemelkedő, tapintható plakkok, majd előrehaladott esetben a bőrön gombaszerűen növekvő daganatos csomók alakulhatnak ki. A korai diagnózis nehézkes, mivel a tünetek más bőrbetegségeket utánoznak, ezért a pontos kórisméhez ismételt bőrbiopszia (szövettani vizsgálat) szükséges. Kezelése a stádiumtól függ, és onkológus-bőrgyógyász felügyeletét igényli; korai esetekben helyi krémekkel és fényterápiával, míg kiterjedtebb formáknál sugár- vagy gyógyszeres terápiával történik.